Valamikor hajdanán kaptam egy könyvet, egy idős ember volt rajta. Akkor még nem tudtam kiolvasni a nevét, de ma már megy: Srila Prabhupada. Mozgásomban korlátozott lévén, kínomban elkezdtem olvasgatni a könyvét, melynek címe: Az önmegvalósítás tudománya.
Arról írt benne, hogy megváltoztatható az ember élete egyetlen mantra mondogatásával. Természetesen nem hittem el, hiszen megszoktam, hogy minden csak ígéret, de nincs rá bizonyíték. Aztán évtizedeken keresztül próbáltam a saját törvényeim szerint, a saját szabályaim szerint, a saját elképzeléseim szerint megtalálni a boldogságot, az örömöket, a sikereket.
Voltam az egri színházban az évad büfése, voltam az ElektroPontnál a hónap dolgozója, számtalan pillanatnyi sikerem volt, számtalan pillanatnyi örömöm, és számtalanszor éreztem magamat egésznek és boldognak. Mondhatnám azt: nekem aztán bejött az élet. Ezek mindig nagyon rövid időre szóló élmények voltak, soha nem voltak tartósak. Hiszen a következő hónapban már nem én voltam a hónap dolgozója, a következő héten már nem én voltam a legsikeresebb srác a discoban… Hiszen az egész élet nem szól másról, csak a versenyről. Csak az első számít, a másodikra már nem emlékszik senki. Azt akartam, hogy emlékezzenek rám, azt akartam, hogy tudják a nevem, hogy én vagyok a király, mindenki ismerjen meg és hódoljon meg nekem, mert én akkora sztár vagyok…
Szépen lassan rá kellett jönnöm, hogy mivel ez a világ a versenyről szól, a bizonyításokról szól, mindenki be akarja bizonyítani, hogy ő a legéletrevalóbb, a legtökéletesebb eladó, sofőr, bármi, ezért állandó a verseny, izgalom, feszültség, néha pillanatnyi öröm, hogy én vagyok a legjobb… de ez soha nem tart sokáig. Nehezemre esett másodiknak lenni. Például hölgyeknél. Lehet, hogy egy-két óráig, egy-két hétig, hónapig, évig te vagy a legjobb pasi a nők életében, de mindig van egy jobb. Mindig van egy erősebb, egy magasabb, egy gazdagabb, egy sikeresebb, egy okosabb és persze egy szebb.
Belefáradtam a versengésbe, és kerestem a kiutat, hogyan tudnék ténylegesen, gyökeresen változtatni az életemen. Mi kell ahhoz, hogy megszűnjön az a nyomás, ami alatt át kellett élnem nagyon nagy örömöket és nagyon nagy fájdalmakat. Eszembe jutott a kis öregember a könyv borítóján és az írásai, és mivel már oly sok mindent kipróbáltam, gondoltam kipróbálom azt, amit ő mondott, nem kerül semmibe. Üldögéltem a taxiban, vártam az utasokat, kit lehet lehúzni… És elkezdtem mantrázni:
Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna, Krisna, Hare, Hare
Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma, Ráma, Hare, Hare
Kinyitottam egy kaput, egy ajtót, ahonnan először – mivel csak résnyire nyitottam ki – csak épphogy beszűrődött a fény, majd ez a fény, a tudás fáklyalángja elkezdte beragyogni az elmémet. Elkezdtem másként nézni az engem körülvevő világot. Miután beragyogott ez a kezdetben gyertyalángnyi fény, elkezdtem a mantra meditáció kapcsán más kérdéseket feltenni, például: Miért akarok én a legjobb lenni? Ki mondta nekem azt, hogy ez az élet célja? Egyáltalán ki nevelte belém azt, hogy én csak akkor lehetek sikeres, ha én vagyok az első?
Elkezdtem figyelni a taxiban az embereket. A reptéri fuvarok során volt időm beszélgetni az emberekkel. Nagyon jó kommunikációs készségem volt mindig is, és volt egy olyan kisugárzásom, ami miatt hamar megnyíltak az emberek. A taxiban amúgy is szívesen beszéltek magukról az utasok, mert azt gondolták, az életben többet nem találkozunk. Megtudtam sok emberről sok mindent. Nagyon szép embereket, nagyon gazdag embereket szállítottam, sok híres embert is. De nem éreztem felőlük vagy tőlük azt az igazán komoly fílinget, érzést, életérzést, mondjuk így: boldogságot, amit feltételeztem róluk. Akkor elgondolkoztam: erre vágyom?
Volt egyszer egy nagyon-nagyon szép nő, akit mindig én vittem. Ő elmondta, micsoda átok, hogy ennyire szép. Elviselhetetlen teher számára, hogy akárhova megy, mindenki őt akarja megkapni. Senkit sem érdekel, hogy kicsoda valójában, még a nevét sem tudják, csak az érdekli őket, mikor tudnak vele ágyba bújni. Sok gazdag ember panaszkodott a barátairól, akik – miután megvonta tőlük az indokolatlan anyagi támogatást – a legnagyobb ellenségei lettek. A híres emberek arról panaszkodtak, hogy nincs magánéletük, és a legkisebb botlásuk is főben járó bűnnek számít. Milyen hamar a mennybe tudnak emelni egy énekesnőt, és egyetlen botlásért – amit mindenki elkövetett már – keresztre akarják feszíteni. Szóval rájöttem, hogy én nem is akarok híres ember lenni, szép sem, gazdag meg pláne.
De akkor mi a franc célom legyen az életben? Mert hát valami célja csak van ennek az életnek? Csak nem kell céltalanul leélnem 50-60-80 esztendőt? Amikor elkezdtem a kis öregembernek a szavait értelmezni, ízlelgetni, akkor úgy döntöttem, megpróbálom, és mondogatom a mantrát. Egyszer csak ez a mantra megnyitott számomra egy szlájdersz kaput, és itt találtam magam, Tenerifén.
Újragondolva rengeteg dolgot, az addigi célokat, vágyakat, az addigi életem értelmét, rájöttem: ezek a pillanatnyi sikerek, melyekért mindannyian küzdünk az anyagi világban, annyira illúzórikusak, hiszen múlékonyak. Hogy én ezekért a pillanatnyi örömökért, vagy az éppen aktuális legnagyobb szerelmemért milyen mérhetetlen mennyiségű energiát áldoztam fel! Nem érte meg.
Amikor kijöttem erre a szigetre, már megvolt az irány, amerre haladni akarok, de nem volt az igazi, mert nagyon szennyezett volt még a tudatom. A szentírásokban is meg van írva, hogy ez egy hosszú, küzdelmes folyamat. Írva vagyon volt ezekben a könyvekben, hogy milyen lépések árán érheti el az ember a boldogságot. A Védák egyértelműen kijelentik, hogy az anyagi világban valójában nem létezik boldogság, mert minden, aminek örülni tudsz – a gyermeki kacaj és mosoly, az anyagi jólét, az egészség, a szépség és minden más – változékony, múlékony és ideiglenes. Tehát valójában, ami változik, ami elmúlhat, az illúzórikus, az nem teheti boldoggá a lelket. A lélek örök, és csak az örök dolgok teszik elégedetté.
Tovább mélyítettem a tudásomat. Az első ígéret Srila Prabhupada részéről, hogy aki elkezdi énekelni a Hare Krisna mahamantrát, annak gyökeresen megváltozik az élete – most bizonyítást nyert, mert itt vagyok.
A második ígéret, ami elhangzott Srila Prabhupada részéről, hogy aki a szentírásokat figyelmesen tanulmányozza, az félisteni tulajdonságokra tesz szert. Később számomra világossá vált, hogy vannak isteni tulajdonságokkal rendelkezők (szurák) és vannak nem isteni tulajdonságokkal rendelkezők (aszurák).
Rám sok mindent lehetett mondani a korábbi életemben, de legfőképpen azt, hogy a nem isteni tulajdonságok domináltak bennem. Hajlamos voltam a csalásra, a hazudozásra, az irigységre, a büszkeségre, a mohóságra stb. Azt hittem, ha kijövök ide a szigetre, akkor majd ezeket egyszerűen csak elnyomom, kiköltözök egy barlangba vagy egy kő alá, és majd ezek a dolgok megszűnnek. Azonban a Védákban le van írva, hogy az az ember, aki távol tartja magát az érzékkielégítéstől, de közben az elméje folyamatosan rajta csügg, ő kétszínű, és bizonyosan becsapja magát.
A kiköltözést követően az elmémben állandóan a nők, a drogok, a kalandvágy, az anyagi gyarapodás dominált. Ahogy ténylegesen elkezdtem foglalkozni a szentírásokkal, azon vettem észre magam, hogy lépésről-lépésre tisztul az elmém. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy csak annyi ideig tart a tisztulás, mint egy fürdőszoba-takarítás, hanem hosszú idő kitartó munkája. Nekem mindenem volt, csak türelmem és kitartásom nem.
Mikor már két éve állhatatosan gyakoroltam, és volt már nálam múrti (az Istenség megtestesülése egy tárgyban, amely lehet kép vagy szobor), vegetáriánus lettem, „tiszta” voltam olyan módom, hogy nem minden nap jutott eszembe a drog, hanem csak három-havonta, mégsem éreztem a fejlődést. A lelki tanítómesterem erre azt mondta nekem: gondolj vissza egy három vagy négy évvel ezelőtti önmagadra, és ahhoz képest nézd meg, most hol tartasz.
Ugyanis elkövettem azt a hibát, hogy más baktákhoz, azaz más krisna-tudatú hívőkhöz hasonlítottam magamat, akik lényegesen megvalósítottabbak, fegyelmezettebbek, tisztábbak, intelligensebbek, kedvesebbek, igazmondóbbak, egyszerűbbek voltak, mint én. Erre csak a saját tapasztalatomon, saját fájdalmamon és saját megélésemen keresztül tudtam igazán ráébredni, és számomra ezek ily módon váltak bizonyítottá. Egyrészt például az, hogy soha ne másokhoz mérd önmagadat, csak saját magadhoz. Bárkit nézel a környezetedben, bármit tapasztalsz belőle, hogy ő éppen hol tart akár gazdagságban, akár szépségben, akár tudásban vagy hírnévben, az az ő élete, az ő sorsa, és ha majd azt elveszíti, az is az övé lesz. Lehet, hogy most többnek gondolod magadnál őt, de nem ismered a múltját, és nem ismered a jövőjét.
Számomra azok, akik – most már nem irigylésre méltó, de – mindenképpen tiszteletre méltó személyek: a lelkileg megvalósított, úgymond önmegvalósított személyek. Akikről kívülről csak annyit látsz, hogy békességben vannak önmagukkal. Az egyik, amit megértettem, hogy mi az én igazi célom. A másik, hogy soha ne azt figyeljem, más hol tart a saját életében akár anyagi, akár lelki vonatkozásban. Mert ez engem nem visz előre, sőt: az összehasonlítgatás – én úgy tapasztaltam – káros. Amikor azt mondják: „Engem nem érdekel, hogy a szomszédnak több van, hogy a strandon nem én vagyok a legszebb…”, de ez mind hazugság. Arra vagyu kondicionálva, hogy versenyezz, és csak akkor vagy jó, ha te vagy az első.
Aztán jön a beletörődés, amikor egy bizonyos kor után már tudod, hogy nem te leszel a legszebb, a legjobb, a leggazdagabb. Ez kedvét szegi az embereknek, beletörődve élik tovább az életüket, és tulajdonképpen feladják a versenyt. És amikor már nem te akarsz lenni a legjobb apuka, a hónap dolgozója, az évszázad taxisofőrje…, onnantól kezdve már egyhangúság költözik az életedbe, és csak leéled az életed. Nem tudom, hány embernek fordult elő már az életében, hogy elérkezett egy olyan ponthoz, amikortól csak kötelességtudatból élte az életét, de nem bánta volna, ha már vége lenne. Hogy jó lenne, ha most lefeküdne és reggel nem kelne fel. Lehet, csak nekem voltak ilyen gondolataim az életemben, de nekem elég sokszor. De valami belső vágy – inkább késztetésnek mondanám, amit materiálisan életösztönnek hívunk –, egy ösztön mindig volt bennem, hogy menni kell tovább, és mentem tovább, csak már nem volt hozzá kedvem. Mert a sok kudarc után – például, hogy nem lehet normális kapcsolatom, házasságom – már úgy éreztem, nem lehetek én a leg-bármibb, beletörődve éltem az életemet, és próbáltam örömöket és apróbb sikereket magaménak tudni, hogy ne érezzem magam teljesen feleslegesnek.
Nem volt konkrét életcélom, csak hogy túléljem a mai napot, az aznapot: napról-napra éltem. Miután találkoztam ezzel a mantrával, eleinte csak annyit tapasztaltam, hogy így könnyebb, egyszerűbb, és megpróbáltam sikerre vinni ezt a mantrát az akkori elképzeléseim szerint.
Egy alkalommal, amikor átvágtam egy pusztán, próbára akartam tenni Krisnát, és kimondtam, hogy ha azt akarod, hogy higgyek benned, akkor találjak egy pakk kokaint. Tíz lépésen belül ott volt a pakk kokain. Azt gondoltam, az én életemben olyan hihetetlen mennyiségű véletlen van, hogy az már nem lehet véletlen. Ezt követően anyagi javakért mantráztam.
Koldulásból eleinte hihetetlen mennyiségű pénzt szedtem össze, amit minden baromságra el is költöttem. És akkor jött a covid, a kijárási tilalom, még kukázni sem lehetett. Lezárták az óceánpartot és a vízcsapokat. Az iskolánál lévő tűzcsaphoz jártunk a hippikkel vízért. A hihetetlen magasságból a feneketlen mélységbe zuhantam. Azon kaptam magam, hogy már hónapok óta nincs semmi pénzem, és ekkor jött egy durva felismerés. Azt olvastam korábban, hogy akit szeret Krisna, attól elvesz mindent. Ez olyan hihetetlen erővel csapott mellbe, hogy az összes felesleges, összegyűjtött hasznos holmimat felajánlottam egy közeli hippi-közösségnek, a többit meg kidobtam. Ekkor még nagyobb elánnal és lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba.
Az a lépés következett, hogy fogadj el egy lelki tanítómestert, szolgáld őt alázatosan, mert egyedül ő képes téged elvezetni a boldogsághoz vagy inkább: az elégedettséghez, a nyugalomhoz, az önmagadban érzett békéhez.
Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy egy online bhakta-képzésen veszek részt, és elkezdtem jappázni, azaz egy 108 szemes jappa mála (hindu füzér) használatával szemenként mahamantrázva haladni körbe. Csinálgattam, közben belémötlött az a szöveg, hogy aki a szentírásokat tanulmányozza és őszinte érdeklődéssel foglalkozik vele, benne egyre több isteni tulajdonság nyilvánul meg, és fejlődik az intelligenciája. Sokat fejlődtem, szert tettem egy olyan nyugalomra és békére, ami megalapoz néhány – mondjuk úgy – isteni tulajdonságot, például az elégedettséget. A büszkeség nélküliség – mint tulajdonság – is szépen alakul bennem, lényegesen jobb a türelmem, nincsen bennem indulat, harag, bosszúvágy, ami régen jellemzett, és nagyon-nagyon sok mindenre vett rá. Korábban, ha megbántva, megsértve éreztem magam, hadba indultam, mentálisan vagy fizikailag el akartam pusztítani azt, aki megbántott. Ezek a dolgok kitisztultak, értelmet nyert az a szöveg, hogy nem elég elnyomni, ki kell és lehet tisztítani. Ehhez elegendő a mantrázás és a szentírások olvasása.
Ekkor még ettem húst, a következő lépés a vegetarianizmus volt. A tanítás szerint: az az ember, aki vérrel szennyezett élelmiszert fogyaszt, valójában soha nem tapasztalhatja meg a békét, a nyugalmat és a szeretetet. De vajon miért? Én annyi embert látok szeretni, nyugodtnak lenni stb. Majd eszembe jutottak a taxis emlékek, hány emberről gondoltam ránézésre, hogy boldog stb., és kiderült, hogy valójában nem az. Aztán rájöttem: lehet, hogy azok az emberek, akik velem vannak, épp nyugodtak, aztán mikor jobban megismerjük egymást, kiderül mennyi sok félelemmel és aggodalommal van teli a szívük. Vajon tényleg nyugodtak ezek az emberek, tényleg békében, félelem nélkül élnek? Az volt a tapasztalatom és a végkövetkeztetésem, hogy NEM. És én sem.
Amikor önszántamból 2021.01.01-jén megfogadtam, hogy nem fogok többet húst enni, elkezdtek megszűnni a félelmeim. Elkezdtem nem félni a holnaptól, nem félni a betegségektől, hogy kirabolnak, hogy covidos leszek, és elkezdtem nem úgy félni a haláltól, mint eddig. Krisna megmondja: aki ténylegesen rálép az önmegvalósítás, az isten-tudat útjára, az legelőször a legnagyobb félelmétől, a halálfélelemtől szabadul meg. Ez nem az életben maradási ösztön kihunyását jelenti. Vészhelyzetben valószínűleg én is félnék, de másként gondolok már a halálra. Számomra évekig feldolgozhatatlan volt Anyukám és Apukám elvesztése, mára már sikerült teljesen feldolgoznom. Sikerült nem úgy gondolni a halálra, hogy az az élet vége, hanem hogy egy új élet kezdete. És megértettem, hogy a jelenlegi életem minden eddigi szenvedése a múltban elkövetett hibáim, téveszméim, tévfelfogásom –, hogy sikeresnek, legjobbnak, elsőnek, boldognak kell lenni – eredménye, ezért tudatosan elkezdtem készülni a következő életemre.
Azzal, hogy a következő életemre készülök, a jelenlegi, pillanatnyi életemben úgy tudok mindent megtenni, ha kitisztítom a még meglévő aszurikus, nem isteni tulajdonságaimat, és szert teszek minél több isteni tulajdonságra, a vágynélküliségre, az érzékkielégítés kontrollálására, tehát örülni a jónak, amit kapok, de nem törekedni rá bármi áron. Felmérni a szükségességét, hogy valójában szükségem van-e arra az élvezetre. Mert élvezet lehet például egy hölgy társasága, de nem bármi áron, nem minden áron. Megpróbálni minden mögé látni, de nem túlagyalni semmit, nem beleveszni a fölösleges részletekbe, mert ami anyagi, az mindig fölösleges. Megismerni minden részletét annak, ami lelki, mert az a fontos, a tartós, és elkísér életről életre.
A kábítószer-függőségről, a szex-függőségről, akár a Cola-függőségről, de bármilyen függőségről egyedül lemondani képtelen lettem volna. Az anyagi javak hajszolásáról, a sikerekről, a szépségre és erősségre törekvésemről nem tudtam volna egyedül lemondani, nem erre voltam kondicionálva az iskolában, a tévében és a fogyasztói társadalomban (arra, hogy csak akkor érek valamit, ha én vagyok az első). Ettől meg kellett szabadulnom még vágy szinten is: nem akarok első lenni, de nem leszek utolsó sem, mert NINCSEN ILYEN. Nem lehetsz első és nem lehetsz utolsó sem, mert CSAK TE VAGY. Magadnak csak te vagy. És ne aggódj, a gyermekednek te vagy a legjobb apukája és anyukája, bármi történik, mert az így volt és így van jól. És te vagy a legjobb dolgozó a munkahelyeden, mert a lehetőségeidhez és képességeidhez mérten a legtöbbet adod…
Mark Twain mondta: Nincsenek bűnösök, csak szerencsétlenek vannak. Minden gazdag ember nagyon szerencsétlen, mert amikor már öregszik, és már nem működnek úgy a dolgok, ahogy ő szeretné, és rájön arra, hogy az időt nem tudja megvenni, akkor rátör az iszonyatos félelem: az elvesztéstől való félelem. Valójában nem a halál, hanem a haldoklás a rettenetes. Nincs az a gazdagság, szépség, hírnév, ami kompenzálná vagy ellensúlyozná. Ellenkezőleg: minél gazdagabb, híresebb stb. valaki, annál nagyobb az elmúlástól való rettegés, a félelem. Amikor ott fekszik a halálos ágyán, csak azon tud gondolkodni, mi lesz az összeharácsolt vagyonnal, vagy a fiatal felesége milyen fiatal pasit vesz majd az ő pénzéből…
Azok az emberek, akik másokhoz hasonlítgatják magukat, ugyanilyen szerencsétlenek. Ne akarjál első lenni, és ne aggódj, mert nem lehetsz utolsó sem. Magadhoz képest pont ott vagy, ahol lenned kell. Hogy nem érzed jól magad ott, ahol most vagy? Keress megoldást az életedre. Nekem egy kis öregember útmutatásai alapján és a Jóisten kegyéből valahogy megadatott a lehetőség, hogy kipróbáljam az önmegvalósítás azon útját, ami egy végtelenül sikeres folyamattal kezdődött:
Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna, Krisna, Hare, Hare
Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma, Ráma, Hare, Hare
Aztán jött az ígéret: ki fogom tudni tisztítani a rengeteg anyagi szennyeződést és anyagi vágyat. Aztán jött a következő ígéret: isteni tulajdonságokra tehetek szert pusztán azáltal, hogy olvasom a szentírásokat. Majd érkezett egy olyan ígéret, hogy ha minden nap 16 kört japázok, azaz 16-szor körbemegyek a japa-lácon, közben 108-szor elmondom a Hare Krisna maha-mantrát, akkor lesz egy védelmem az anyagi világgal szemben. Ezt idén január elsejétől minden nap megteszem. Kialakult egy védelem, és nincs bennem aggódás, nincs bennem félelem, elégedettség tölti el a szívemet és a lelkemet. Nyugalom vesz körül és uralkodik el rajtam. Ráadásul olyan mértékben, hogy ezt már jó néhány ember a videókon keresztül is tapasztalta.
Ennél nagyobb bizonyosságot el sem tudok képzelni. Megtapasztaltam a bizonyosság bizonyosságát, mert megváltozott az életem, gyökeresen. Sok jó tulajdonságra tettem szert, miközben megszabadultam rengeteg rossz tulajdonságomtól. A 16 kör mahamantra biztosít számomra egy védelmet, hiszen most is ott van az otthonom tárva-nyitva tőlem távol, és nincs bennem aggódás. De hát nincs is ott semmi, amiért aggódnom kellene.
A szentírások és Srila Prabhupáda írásai, magyarázatai nagyon szépen megértetik, mit, hogyan és miért tegyél ahhoz, hogy elérd ezt az állapotot. Amíg anyagi sikerekre vágysz, anyagi javakat gyűjtögetsz, anyagi céljaid vannak (ide tartozik a szépség, az erő, a hírnév stb.), addig kudarcra vagy ítélve, és tele leszel félelemmel és aggódással, hiszen ezeket az anyagi dolgokat bármi bármikor elveheti tőled. Nem tudsz rá felkészülni.
Bennem nincs félelem, és meggyőződésem: minden, ami velem történik, az a Jóisten akaratából történik. Minél inkább meghódolsz a Jóistennek, minél inkább elfogadod a tanításait, annál kedvesebbé válsz a számára. Annál inkább akarja viszonozni a szolgálatodat. Minél nagyobb örömet szerzel a Jóistennek, annál nagyobb öröm nyilvánul meg benned belül. Nem kaptam szép feleséget, nem kaptam ezer euro adományt, nem lett autóm, házam, nem lettem szebb, sem híresebb… Mégis valami megmagyarázhatatlan, teljesen egyszerű, igazi öröm jár át. És ez Krisna viszonzása.
Hogy mit viszonoz? Azt a szolgálatot, hogy egyrészt felolvasom a szentírásokat a YouTube-csatornámon és a Facebook-csoportomban, másrészt: hogy gyakorlatban igyekszem nektek bebizonyítani, hogy a Srila Prabhupáda könyvekben leírt – először nagyon nehezen értelmezhető, sőt elfogadhatatlan – állítások minden betűje IGAZ. Amikor megrökönyödéssel olvasod ezeket az írásokat, és mereven elutasítod (én is így kezdtem), akkor még nem állsz készen mindennek a befogadására. Tehát még vár rád egy csomó öröm és szenvedés, boldogság és kudarc, élvezet és fájdalom, ami egyfajta edzőtábor, egyfajta felvételi előkészítő. Amikor megérted az anyagi világ hiábavalóságát, megszenveded azt a mélypontot, amiből már anyagi eszközökkel – gyógyszerekkel, pszichoterapeutával, kócsokkal, pénzzel, vagyonnal, hírnévvel, szépséggel… – nem tudsz kievickélni, és megtapasztalsz olyan szenvedést, amin már ezekkel az eszközökkel nem tudsz úrrá lenni: na akkor kijártad a felvételi előkészítőt, üdv. az általános iskolában! Ekkor vedd kézbe a Bhagavad-gítát, vagy legalább először hallgassd hangoskönyvben. Utána úgyis olvasni fogod. Lépjél túl az előítéleten, amit beléd neveltek, hogy minden, ami nem Jézus, az bálványimádás és ördögtől való; pokolra jutsz, ha ilyet teszel… Erre vagyunk kondicionálva.
Amikor már elég volt ezekből az anyagi megoldásokból, amik nem vezettek eredményre, akkor próbáld ki ezt. Ingyenes, bárki számára elérhető és nekem száz százalékig bizonyított:
Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna, Krisna, Hare, Hare
Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma, Ráma, Hare, Hare
Van az a mélypont, amikor már hajlandó vagy elfogadni az igazi segítséget. Az igazi segítség soha nem feltételekhez kötött, nem azért készítek videókat, hogy bármit cserébe kapjak. Egyetlen egy dolog motivál és ösztönöz: hogy elégedetté tegyem a Jóistent. Minél több ember indul el ezen az úton és nyer tapasztalást, amely által erősödik a hite, annál boldogabb az Úr, annál elégedettebb velem, aki csak egy eszköz vagyok. Lehetőséget kaptam eszköznek lenni, hogy bebizonyítsam, ez TÉNYLEG MŰKÖDIK. Sőt! Ez az egyetlen dolog, ami működik. Az anyagi világban minden változékony, múlékony, és ezért szenvedéssel teli. Minél jobban örülsz valaminek, annál jobban fáj a hiánya. De a lelki világban minden örök. Gyönyörrel, boldogsággal és tudással teli. És nem kell meghalni azért, hogy ebből legalább némi ízelítőt kapjál. Csak nézz körül!
Egyre inkább tapasztalom, vallom és igyekszem minél több emberhez eljuttatni azt a megértést, megtapasztalást, hogy minél kevesebbed van, te annál több vagy. Legyen elég az elég. Persze változó, kinek mi az elég. De biztos, hogy mindenre szükséged van, amire most vágysz? És biztos, hogy amikor meglesz, boldog és elégedett leszel? Hiszen gondolj vissza tíz vagy húsz évvel ezelőttre, akkor milyen céljaid voltak? Egy munkahely megszerzése, egy hölgy vagy úr megszerzése, egy autó megszerzése stb. Nézz vissza, valójában meddig élvezted a munkád és a befektetett energiád gyümölcsét? Meddig tartott, amíg nem vágytál egy újra? Minden ideiglenes, változékony és múlékony, de te, a lélek örök vagy. Törekedj a lelki önmegvalósításra, és minél több lelki cselekedetet hajts végre, mert csak ezek a dolgok eredményeznek egy kívülről nem látható, nem tapasztalható, hihetetlen belső örömöt, békét és boldogságot. Én ezt szeretem. Nekem erre van szükségem. Nem arra, hogy kívülről mit látnak mások, mit tapasztalnak az érzékszerveiken keresztül.
Kisgatyában fekszem egy tengerparti kövön, tehát nincs semmim, és jó így. Jó helyen vagyok! És erre mindenkinek megvan a lehetősége. A mai napon van Srila Prabhupada megjelenési napja (születésnapja), és ez a videó kizárólag azért készült, hogy kifejezzem mérhetetlen hálámat, tiszteletemet és köszönetemet azért, hogy ő 60 éves kora után vette a fáradtságot, hogy a szentírásokat szanszkritról lefordítsa angolra, és eljuttassa a nyugati világba, azaz hozzánk. Ő volt az első, aki felhatalmazott személyként, a lelki tanítómestere felhatalmazásával, Isten kegyéből úgy fordította le a Bhagavad-gitát, ahogy van. Az ő könyveiben megmagyarázhatatlan potencia van, valami – szavakkal nem leírható – erő. Egyfajta lelki erő. Minél többet olvasom, annál inkább átjön, annál mélyebben értem meg, és elképesztő módon látom bizonyítva minden egyes szavát. Egy elképesztően nagy és rendkívül hiteles személyiség Srila Prabhupada, aki jelen van most is a könyvein keresztül itt, az anyagi világban. A legnagyobb kincs van ezekben a könyvekben.
Nem tanít meg gazdagnak lenni, sem híresnek, sem hitelesnek… Semmi ilyesmi. Ha elolvastad és megpróbálod megérteni, nem te leszel az első, de megérted, hogy valójában nincs ilyen, hogy első. Egység van, egy univerzum. Mindenki mindenkivel, minden mindennel összefügg, és te csak egy része vagy. És ha ez a sikerorientáltság, elsőnek lenni akarás, leg-leg-legnek lenni akarás motivál, akkor ugyanúgy része vagy az egésznek, de egy olyan kis izgága alkatrésze, amelyik nem találja a helyét. És amikor elhagyod ezeket a butaságokat, csak egyszerűen önmagad akarsz lenni, akkor hirtelen beleillesz a puzzle-be a többi közé, és megtapasztalod az egységet, az egészet. Megérted, mi a feladatod, mi a célod, mi a rendeltetésed, és amikor eléred ezt, akkor szavakkal nem leírható nyugalom, elégedettség és boldogság uralkodik el rajtad.
Minél elégedettebb velem az Úr, annál jobban viszonoz. Amikor elkezdtem énekelni a mahamantrát, kiemelt abból a közegből, melyben addig éltem, ahol esélyem se lett volna megváltozni, és elvezetett egy szigetre, egy sivatagba, egy köves pusztába. Annyiszor megdöbbentem eleinte, hogy mit keresek én itt, mi ez?! – Hogy mi ez? Hát a csodák csodája!
Nem tudtam sem egyedül, sem anyagias segítséggel megszabadulni a szenvedélyeimtől, de a mahamantra és a szentírások kitisztították az elmémből azokat, például a drogéhséget. Hihetetlen felszabadulás valamit nem azért nem csinálni, mert nincs rá pénzed, vagy mert szégyelled, vagy mert egészségileg tönkrementél. A legtöbb kábítószeres, alkoholista, minden szenvedélybeteg és függő azért esik vissza, mert bár meglehet, hogy értelemmel, ésszel, intelligenciával megérti azt, hogy nem csinálhatja tovább, hogy tönkretette a családját, az életét, az egészségét, és ezért abbahagyja, de az elméjében tovább kattog és előbb-utóbb elhatalmasodik. Senki nem fog számítani neki, folytatni akarja és fogja is.
A legnagyobb kegy számomra, hogy nincs az elmémben a drog. Hogy nincs bennem a vágyakozás, és ezért nincs bennem a törekvés sem. Nincs a gondolatomban. A gondolatból lesz a szó, a szóból a tett, a tettből a cselekedet, cselekedetből a jellem, jellemből a sors. A gondolatod határozza meg a sorsod. Ha gondolatban nem jó az irány, akkor a sorsod is meg van pecsételve.
Nagyon köszönöm, Srila Prabhupada, hogy a szolgálatoddal lehetőséget teremtettél bárki számára, hogy legalább elkezdje megérteni az őt körülvevő világot! Megteremtetted a lehetőségét, esélyt adtál arra, hogy megtapasztaljam a nyugalmat, az elégedettséget, mondjuk úgy: a boldogságot. Lehetőséget kaptam arra, hogy örülni tudjak annak is, ha felhős az ég, annak is, ha nem; annak is, ha fúj a szél, annak is, ha nem; annak is, ha süt a nap, annak is, ha nem; mindennek. De legfőképpen: hogy nem félek a holnaptól, ez a második a legnagyobb kegy a számomra (az első, hogy nincs az eszemben a drog).
Nincsenek terveim, ráérek megélni az életet. Lejapáztam ma 16 kört hajnalban, napfelkelte előtt, és felolvastam a szentírásodból. Ez a legfontosabb. És ha ez megvan, akkor ezen kívül csak élem az életet. Lejövök a kiskutyámmal az óceánhoz, elmolyolok a növényekkel, egy kicsit takarítgatok hátul…
Nagyon-nagyon szeretném minél több emberhez eljuttatni ezt a lehetőséget, és bemutatni nekik, nektek Srila Prabhupádát, aki sok évvel ezelőtt ezen a napon jelent meg az anyagi világban, és elképesztően nagy, felbecsülhetetlen értékű kincset hagyott ránk könyvek formájában.
Ezeket olvasom fel. Adjátok meg a lehetőséget magatoknak! Persze, ha még nem érkezett el az idő, mert még élvezni kell, még sikeresnek kell lenni, akkor nem. Akkor azt éljétek meg, valósítsátok meg, próbálgassátok, aztán ha úgy alakul, hogy kijátszottátok magatokat itt az anyagi világban, akkor üljetek le valahová, vegyetek a kezetekbe egy könyvet, vagy kapcsoljátok be a telefonon a hangoskönyvet, és próbáljátok meg megérteni, kik vagytok ti valójában.
Köszönöm, hogy meghallgattatok! Köszönöm Srila Prabhupádának, hogy megteremtette számomra ezt a lehetőséget, ezt az életvitelt, ezeket a körülményeket, hiszen Krisna a tanítványi láncolaton keresztül juttatja el mindenkihez az üzenetét. Így száll alá a tanítással együtt az energia. Ez az energia szükséges a megértéshez és a megvalósításhoz. És amikor elkezded megtapasztalni, hogy minden igaz, ami le van írva, akkor nagyon erős lesz a hited. Egy erős hittel már nincsenek leküzdhetetlen akadályok, könnyűvé válik az élet. Már nincsenek olyan gondolataim, hogy mikor lesz már vége, és de jó lenne holnap nem felkelni… Tudom, hogy egyszer ez is eljön, és tudom, mert törekszem rá: ennél, a mostaninál a következő még jobb lesz. Ezen dolgozom. De már ez a munka sem visel meg. Ennél többet és jobbat saját részemre én elképzelni sem tudok.
Nagyon köszönöm Srila Prabhupada a könyveidet, a tanításaidat! Fogadd őszinte, tiszteletteljes hódolatomat, minden dicsőség neked! Köszönöm, hogy az üzenetedet és a tanításaidat a saját magam módján és eszközeivel megoszthatom Veletek!
Hare Krisna, Om Tat Sat, Hari Hari Bol
by: EA
